Gyere, hunyd le szemed, higgy nekem,
Repülni fogunk a tenger felett.
Bele vagyok betegedve szerelmedbe,
Megrészegíti véremet.
A nap elmúlt/eltűnt,
Dobd le ruháidat testedről,
Fehér fényed világítson meg engem.
Te vagy az én éjjeli hölgyem,
Hajad gyökerekből, arcod vadállati.
Szemem mindig nagyobbra nyílik,
Ha eljön az éjjel,
És feltűnik számomra a Hold.
Gyere, hunyd le szemed...
A fák nőnek márciusban,
Ki akar magányos lenni?
De ma az enyhe fényben
Annyira meztelen és forró vagy,
Csókolózunk a hosszú éjszakán.
A fényes Hold leírja körét,
A padlón
Fekszik fehér ruhád.
Gyere, hunyd le a szemed...