Hallgassatok végig, engem, az önjelölt énekest
Meséljetek rólam a szeretteiteknek, a barátaitoknak
Meséljetek nekik erről a fekete szemű lányról és az őrült álmáról
Nem akarok mást, csupán olyan történeteket írni, amik eljutnak az emberekhez
Ez minden
Tessék, tessék, tessék, ez vagyok én
Itt vagyok, még akkor is, ha félek így leplezetlenül, igen
Itt vagyok, mind a zajban, mind a csendben
Nézzetek rám, legalábbis arra, ami maradt belőlem
Nézzetek rám, mielőtt megutálnám magam
Mi az, amit senki mástól nem hallhattok, csak tőlem?
Nem nagy dolog, de mindent, amit adhattam, odaadtam
Tessék
Tessék, tessék, tessék, ez vagyok én
Itt vagyok leplezetlenül, itt a vége
Az én szám, az én kiáltásom, tessék, nem számít
Tessék, tessék, tessék, itt van minden
Én, az álmom, a vágyaim, ahogy haldoklom, ahogy nevetek
Itt vagyok, mind a zajban, mind a csendben
Ne menjetek, könyörgöm, maradjatok, még sokáig
Lehet, hogy rajtam ez sem segít, nem
De nem tudom, mit tehetnék nélkületek
Szeressetek úgy, mint egy barátot, aki nem tér többé vissza
Annyit akarok csupán, hogy szeressenek, mert nem tudom, hogyan szeressem a körvonalaimat
Tessék, tessék, tessék, ez vagyok én
Itt vagyok leplezetlenül, itt a vége
Itt vagyok, mind a zajban, mind a haragban
Nézzetek rám végre, a szemembe, a kezeimre
Ez mindenem, az én szám, az én kiáltásom
Itt vagyok, itt vagyok, itt vagyok
Tessék
Tessék
Tessék, tessék
Tessék