Voce [Hungarian translation]

Emlékszem rád

Emlékszem ahogy pörgök a körhintán, rajtad

Írtam még egy dalt

Arra emlékeztet, aki vagyok

Egy újabb rúzst kentem a felső ajkamra

A szemek, a redőnyök becsukódnak és én eltűnök

Az utolsó lélegzetvételem és a hangom lesz az egyetlen, ami megmarad belőlem

Azt akarom, hogy száz évvel tovább éljen nálam, hogy velem maradjon az évek során

Szívok, hogy lerázzam magamról, de visszatér hozzám

Hová tüntél, kedvesem?

Miért nem vagy többé?

És azt mondom, hogy hiányzol

Ha akarod, elmondom mi hiányzik

Így, hogy nem vagyok többé

Így, hogy nevetnek rajtam

Így, hogy nem vagy többé

Nem tudom, hogy...

Emlékszel-e rám

Milyen jó átölelni magam, hogy kicsit otthon érezzem magam

Jó lesz megölelni téged, elmondani, hogy hiányoztál

Saját lelkem erdejében soha nem szűnő zaj van

És a részese vagyok, te vagy az én hangom

Emlékszem rád

Látták, ahogy egyedül nevetek, de te voltál

Megcsókoltam egy fehér lapot,

Az ajkaim lenyomata,

Onnan írtam, ahol te születtél és soha nem halsz meg

és ha a szemek, a redőnyök becsukódnak, én eltűnök

Az utolsó lélegzetvételem és a hangom lesz az egyetlen, ami hangot ad annak, ami megmarad belőlem

Azt akarom, hogy száz évvel tovább éljen nálam, mert bárhová megyek rólam kérdeznek

És én is rólad kérdezek, én is

Hová tüntél, kedvesem?

Miért nem vagy többé?

És azt mondom, hogy hiányzol

Ha akarod, elmondom mi hiányzik

Így, hogy nem vagyok többé

Így, hogy nevetnek rajtam

Így, hogy nem vagy többé

Nem tudom, hogy...

Emlékszel-e rám

Milyen jó átölelni magam, hogy kicsit otthon érezzem magam

Jó lesz megölelni téged, elmondani, hogy hiányoztál

Saját lelkem erdejében soha nem szűnő zaj van

És a részese vagyok, te vagy az én hangom

Baby, sok dolgot tettem

Baby, hosszú utat tettem meg

Baby, mindenhol kerestelek

Ismeretlen emberek tömegében

De igazából magamba kellett néznem és nem körül

Mindig velem voltál, de nem vettem észre

Hová tüntél, kedvesem?

Miért nem vagy többé?

És azt mondom, hogy hiányzol

Ha akarod, elmondom mi hiányzik

Így, hogy nem vagyok többé

Így, hogy nevetnek rajtam

Így, hogy nem vagy többé

Tudom, hogy...

Emlékszel rám

Mert jó átölelni magam, hogy kicsit otthon érezzem magam

Emlékszel az estékre, amikor az utcán kiabáltunk

Saját lelkem erdejébe most visszatértünk

És te örökké az én hangom leszel

És visszatértünk,

És örökké

Igen, örökké

A hangom leszel