Érte élek, hisz tudod
Mióta először találkoztam vele
Nem emlékszem, hogyan, de
Belém hasított és velem maradt.
Érte élek, mert
Rezgésre készteti a lelkem,
Érte élek, és ez nincs a terhemre.
Érte élek, tudod, én is,
De ne légy rá féltékeny
Ő mindazokhoz tartozik,
Akiknek folyton szükségük van valamire
Akár egy szobában lévő hifi-toronyra annak,
Aki egyedül van, és most már tudja,
Hogy (a zene) neki is szól*, ezért
Én érte élek
Ő egy múzsa, aki magához hív,
Hogy ujjainkal érintsük meg
Egy zongorán keresztül (szemlélve)
A halál messze van,
Én érte élek
Érte élek, aki gyakran tud
Édes és érzéki lenni,
Néha a fejben dörömböl (egy dallam)
Akár egy ököl, de sosem bántóan.
Érte élek, tudom,
Arra késztet, hogy városról-városra vándoroljak,
És szenvedjek egy kicsit, de legalább élek!
Fájdalom, mikor magamra hagy.
Érte élek a szállodákban
Határtalan örömmel növekszik.
Érte élek örvények közepette.
A hangom útján
Szétárad és szeretetet fakaszt.
Érte élek, nincs semmim rajta kívül
És hány másikkal fogok még találkozni,
Akiknek ugyanúgy az arcára van írva:
Én érte élek.
Én érte élek
A színpadon vagy egy fallal szemben...
Érte élek a határokat feszegetve
... akár egy nehéz holnapon is.
Érte élek a lét peremén.
Minden nap
Egy felfedezés,
A főszereplő (pedig)
Örőkké ő lesz.
Érte élek, mert már
Nem látok más kiutat,
Mert a zene, tudod
Igazán sosem csapott még be.
Érte élek, mert szabadon ad nekem
Szüneteket és hangjegyeket
Ha létezne egy másik élet azt élném
Azt élném érte
Érte élek, a zenéért.
Érte élek.
Érte élek, mert egyedülálló.
Én érte élek.
Én érte élek.
Én érte
Élek.