Csillagos, csillagos éjszaka
Kékre és szürkére festi a palettádat
Nézz ki egy nyári napra,
Ismerve a lelkemben megbúvó sötétséget
Árnyak a dombokon
Felvázolják a fákat és a nárciszokat
Megragadják a szellőt és a téli fagyokat
A hófödte tájak lenvászon színeiben
Most már értem,
Mit próbáltál elmondani nekem
És hogy szenvedtél az ép elmédért
És hogy próbáltad őket szabaddá tenni
De nem hallgattak meg
Nem tudták hogyan tegyék
Talán most majd hallgatnak rád
Csillagos, csillagos éjszaka
Lángoló virágok fényes tűzben,
Gomolygó felhők és lila köd
Tükröződik Vincent porcelánkék szemeiben
A színek árnyalatot váltanak
Reggeli borostyánszín gabonamezők
Meggyötört arcok megtöltve fájdalommal
Megnyugszanak a művész szerető keze nyomán
Most már értem,
Mit próbáltál elmondani
És hogy szenvedtél az ép elmédért
És hogy próbáltad őket szabaddá tenni
De ők nem hallgattak meg
Nem tudták hogyan tegyék
Talán most majd hallgatnak rád
Mert sosem tudtak szeretni téged
Ennek ellenére a te szereteted igaz maradt
És amikor már nem maradt több remény
Azon a csillagos, csillagos éjszakán
Elvetted a saját életed, ahogy a szerelmesek teszik gyakran
De mondhattam volna neked, Vincent,
Ez a világ sosem érdemelt meg
Olyan gyönyörűséget, mint téged
Mint az idegenek, akikkel találkoztál
A toprongyos férfiak, rongyos ruhákban
A véres rózsa ezüst tövise
Összetörve hever a szűz hóban
Azt hiszem, már tudom,
Mit próbáltál elmondani nekem
És mennyit szenvedtél az ép elmédért
És hogy próbáltad őket szabaddá tenni
Ők nem hallgattak rád
Ők ,még mindig nem figyelnek
Talán soha nem is fognak…