Heves vagyok, mint akinek a vére forr,
Az elveszett félelmem verejtékét izzadom,
De megvan a nyugalmam, hogy ne szóljak semmit.
Én vagyok a szellő, ami egyre erősebb.
Habár a felhők távolodnak,
A bőröm még mindig száraz;
Egy nap megérkezek,
És leleplezem a visszatértem.
Enyém a föld, mi vigyázza az utam.
Enyémek a kopár fa ágai.
Én vagyok, aki őrzi a fáradt éjszakát,
És vannak árnyaim, amik eljönnek megnézni engem.
Habár a felhők távolodnak,
A bőröm még mindig száraz;
Egy nap megérkezek,
És leleplezem a visszatértem.
Nem kell ahhoz szem, hogy megtaláljalak.
Nem akarom, hogy bárki lezárja a sebet.
Minden, ami kifolyik, belém áramlik;
Mindent, amiről egykor álmodtam, már átéltem.
Habár a felhők távolodnak,
A bőröm még mindig száraz;
Egy nap megérkezek,
És leleplezem a visszatértem.