A gondolataim öltöztették,
s Ő átnyúlt minden szégyenemen.
Aztán minden kín és minden fájdalom
belém szivárgott és lassan ellepett.
Bármit megtennék, hogy az enyém legyen,
ó, csak hogy az enyém legyen,
de nem tudom, mitévő legyek,
nem tudom, hogy mit tegyek,
hiszen elszomorít.
Nekem Ő a mindenem,
akit kéretlen álmodtam,
egy dal, amit senki sem énekel,
a megvalósíthatatlan.
Egy mítosz, amiben hinnem kell,
és hogy igazzá tegyem,
csak egy újabb indok kell.
Nem tudom, mitévő legyek,
nem tudom, mit tegyek,
hiszen elszomorít.
De nem hagyom ezt felépülni magamban.
Nem hagyom ezt felépülni magamban.
Nem hagyom ezt felépülni magamban.
Nem hagyom ezt felépülni magamban.
Érzem, valami
fojtogat,
darabokra hasítva,
Ne, nem,
nem akarok így maradni.
De nem hagyom ezt felépülni magamban.
Ő nem valóság,nem tehetem azzá.
Ő nem valóság,nem tehetem azzá.