Mikor hagyod már abba a hülyeségeidet
Mióta elkezdtük, mindig ugyanaz a nóta
A kapcsolatunk egy utópia volt,
Az utópia te vagy
Külsőre egy hercegnőnek nézel ki
Beléptem a kastélyodba anélkül, hogy emlékeznék
arra hogy használjam az eszem, de az eszem
elhagyott
Az van, hogy már nem tudlak kordában tartani,
Már nem bírlak elviselni
Olyan vagy mint a méreg
Hozzád érek és megégek
Már nem akarok elrejtőzni
Már nem akarlak megvédeni
Olyan vagy mint a méreg
Hozzád érek és megégek
Hadd kérdezzek tőled pár dolgot
Csak velem viselkedsz így, vagy ez mindig így van?
Már torkig vagyok a hülyeségeiddel
A te hülyeségeid, nem nekem valók
Egy nap hazaérek, semmi több,
Nem tudtam mit fogok találni
Már soha nem fogom tudni kitörölni a képet
Ahogy meglátlak az ágyamban egy ismeretlenen ugrálni
Miért nem figyelmeztetsz és zárkózol be?
Így nem lennének rémálmaim, és elfelejteném hogy ismertelek