Levedlem régi bőrömet
Mert perzselő az őrület
Újra hív a pusztaság
Megint a romba dőlt világ
Az önfeledt tömeg
Már nem érthette meg
Hogy a szemhatár felett
Az égbolt végleg megrepedt
És ahol króm volt és neon
Most csak gyom és tört beton
Csupa seb és horzsolás
A régi, hamis csillogás
Veled utazom
Úttalan utakon
Elkopott szavakon
Elhagyott városokon át
Veled utazom
Veled élem a csodát
Hogy semmim sincs
De enyém a világ
Veled utazom
Végtelen hatalom
Elkopott szavakon
Elhagyott városokon át
Veled utazom
Veled élem a csodát
Hogy semmim sincs
De enyém a világ
Csak te vagy rá az ok
Hogy útnak indulok
Talán még újrakezdhető
A régen tönkretett jövő
Az ember biztos nem dadog
Ha egy régi dallamot
Újraénekel
Belőle magát idézi fel
És ha a bűn a földre ver
Minket titkos szárny emel
És az lesz majd a ráadás
Ha mégis van feltámadás