Vanilla Twilight [Hungarian translation]

A csillagok lehajolnak, hogy megcsókoljanak téged

És én ébren fekszem és hiányollak téged

Elöntesz egy nagy adag jó hangulattal

Mert biztonságban és mélyen fogok szundítani

De hiányozni fognak az ölelő karjaid

Küldenék egy képeslapot neked, kedvesem

Mert azt kívánom bárcsak itt lennél

Nézem ahogy az éjszakából világos kék lesz

De nem ugyanolyan nélküled

Mert két ember kell a halk suttogáshoz

A csend nem is olyan rossz

Míg rá nem nézek a kezemre és elszomorodom

Mert a helyek az ujjaim között

Azok, ahová a tied tökéletesen illett

Majd más formában találok nyugalmat

Bár nem aludtam már két napja

Mert a hűvös nosztalgiától a hideg a csontomig hatol

De eláztam a vanília alkonyban

Az elülső verandán fogok ülni egész éjszaka

Elveszem mélyen a gondolataimban, mikor

Rád gondolok, akkor nem érzem magam olyan egyedül

Nem érzem magam olyan egyedül

Nem érzem magam olyan egyedül

Ahányszor pislogok

Annyiszor fogok rád gondolni ma este

Annyiszor fogok rád gondolni ma este

Mikor az ibolya szemek világosabbak lesznek

És a nehéz szárnyak könnyebbé válnak

Megízlelem az eget és újra élőnek érzem magam

És elfelejtem a világot, amit ismertem,

De esküszöm téged nem foglak elfelejteni

Oh ha a hangom visszanyúlhatna a múltba

Azt suttognám a füledbe:

“Oh kedvesem azt kívánom bárcsak itt lennél”