Oly kedves így, már majdnem szép
Azt hittem rút és irigy, ó, ez szörnyűség
Pedig hát jó és kedves lény
Nem tudom hogy nem vettem észre eddig én
Hogy rám tekint, most másképp néz
Már nem is fél, hogy hozzámér, megáll az ész
Ez szédítő, el sem hiszem
Hogy minden megváltozott ilyen hirtelen
Ó, nem csoda, ha meglep
Ez az érzés, hogyha így tör rám
Jó, nem egy szőke herceg
Mégis szép a lelke, mint a bíborszín virág
Na, lám, csak lám
Még ily csodát
Minő talány, fiú és lány
Hogy milyen váratlanul egymásra talál
Oly csoda lesz
De várjunk még
De várjunk még, csak egy-két hét
Aztán majd biztos lesz, hogy őrá vártunk rég
Azt hiszem, szinte már biztos az, hogy őrá vártunk rég
Végül majd biztos lesz, hogy őrá vártunk rég