Vagues [Hungarian translation]

Mikor beköszönt az éj,

Eltekintesz, a tenger felé,

A nap az óceán felett nyugszik,

A messzi távolban Spanyolország,

Rátekintesz a felhőkre,

Jön, és megy észak felé,

És ott vannak a hullámok,

Létrejönnek, majd eltűnnek,

A szél a szemedbe fúj,

A színek összefolynak,

Elfelejted, hogy hol vagy,

Meleged van, és visszagondolsz,

Az életre gondolsz,

Az élet folyására,

És szép is az élet,

Az arcok, és képek, emlékszel,

Kék hullámokra nézel,

Melyek megtörnek a horizonton,

És azok arcára gondolsz, kik visszajöttek, és elmentek,

Mindig egy arc,

Állókép,

Minden emlék,

Melyre visszaemlékszel,

Azokra gondolsz, kiket szeretsz,

Barátaidra, szerelmedre,

Kik elhagytak egy másik életért,

Még élnek az elmédben,

Mint egy délibáb,

Hátrahagyott egy képet,

Az éjszaka beköszönt, és már látszik a narancs Hold a távolban,

Az óceántól,

Aztán mindezek ellenére,

Megemeled szemeid, és látsz,

Egy csillag hullik,

Mondod magadnak, én is megyek utamon,

És visszajössz ide,

Ha egy nap hamutál leszel,

Az élet belsejében,

Egy hullám eltűnik,

És egy másik feltűnik,

Ilyen is az élet,

A víz folytatja folyását,

Ahogy az élet...