Barátom tisztelet ha felebarátodat tiszteled
az együtt töltött közös évekért megy a peace neked
hogy kis klubtól a nagy színpadig elkísérsz
hogy mindig marad benned belőlem egy szövegnyi rész
te és én két öreg vitéz a gáton
együtt cseperedtünk fel az alap, hogy normálon
sok-sok év, sok ezer megtett kilóméter
a Shenkick-től a Fel2-ig ugyan azzal a hévvel
egy ami vezérel, de kettő a véglet
hogy a magány éget, vagy a vagány éned
egy bőrönddel a hátad mögött nehéz a magánélet
hiába menekülnél a végzet megtalál téged
de ha már így lett, jövök egy vallomással,
hogy az igazságot ne keverd hallomással
Te talán érted nem minden cukormáz és pompa
a valóvilág mocska megfojt az otthonodban
fényes a színpad a sors néha színvak
az tévhit hogy a mi fajtáink buliznak, meg szívnak
csak másokat szolgálsz és közben utazol
elfárad az agy,a test és nem úgy fog a toll
most félre rakjuk a lantot, hogy újra ragadhassunk tollat
nem passzív a massif ha újat alkothat
félre rakjuk a lantot, hogy újra ragadhassunk tollat
nem passzív a massif ha újat alkothat
netán bugyuta a kezdés meg milyen a szöveg vége
hogyan görbül az EQ a dalnak tetejére
hogyan vagyok erős és győzök meg magamon túl párat
mindezt az öregek is lássák, van bennem alázat
mikor nincsen zsé egy ország mosolyog rám
bár mindenütt van Rendben, mégsem az én portám
ahonnan utat tört a pop-rap a nagyszínpadra állt
tessék, megszűnnek a nagyok Respect: Subi, HS7
egykor még Frank Sinatra, ma fancy nátha
Változnak az idők ahogy a köz majd megkívánja
léptünk nyomán alázkodik helyünkre számos
ami egyedinek indult azzá vált az általános
most helytállni rap-ligában nem replikába
szanaszéjjel ünnepelnek, mégis tőlük lennék árva
ha nem kaptam volna a harctérben otthon melegét
hogy nem vagyok egyedül nézek hát szerteszét
me-mellettem álltok ti, megannyian mások
kik nem félnek szenzitíven látni, vannak változások
amíg én vagyok veletek ti egyenlően mások
nem félek szenzitíven látni, ezek változások