Unutmuş Çoktan [Hungarian translation]

Te voltál számomra az egyetlen, de elvesztettem nyomod.

Minden előjel nélkül letértem az útról.

Jobbra-balra csapódtam,

Mígnem ráhajtottam a holtsávra.

Ahogy neved körém gyűrűzött, becsuktam füleimet.

Nem tudtam elhallgattatni sikoltozó bensőmet.

Mindig csak te jártál az eszemben, becsaptam testem.

Egyre messzebb és messzebb hajtottam, egyik ölelésből a másikba.

Elment, és nem is nézett vissza.

Büszkeségemre való tekintettel engedtem a kétségbeesésnek.

Hallottam, már valaki másnak a szeretője, örökre elment.

Ami engem illet, hagyom, hogy bekerítsen a szívfájdalom.

Az már az ő élete, van már egy lánya vagy egy fia.

A legszívszorítóbb viszont az, hogy ő már nem emlékszik rám, már elfelejtett.