Hatalmas sivatag közepén vagyok
Nincs kiút, ez elviselhetetlen
Lépésről lépésre jön a magány
Szenvedélytől megtörten
Ó, álmomban kínoz a szerelem
Ereje a reményem
Ez nem enyhül
Ó, égek, emlékeim romokban
A fájdalom nem hagy békén
Imáim hasztalanok
Már túl késő, bármit mondanék
Vissza sem nézett, engem elfelejtett
Maradj távol fájdalom, felejts el
Felejts el
Nem bírom, sajnálom
Nem akartalak bántani
Felejts el
Nem tudom megszokni
Hideg a sötétség
Hallgasd meg sírásom,
Nehéz helyzetben vagyok Istenem
Reménytelenül zsákutcában vagyok
Nincs kiút
Szégyentelen magány az ajtómban
Szerelmem mindig szerény.