Unravel [Hungarian translation]

Mond meg, kérlek, mond meg nekem, mi ez az egész?

Pontosan ki lakozik bennem?

Megtörtem, megtört ez a világ.

Te még vakon kinevetsz mindent.

De olyan megtörten, mint én,

inkább visszatartom a lélegzetem.

És nem tudom megfejteni,

még nem tudtam feltárni… az igazságot.

Törékenyek vagyunk; Nem törhet meg az elmebaj; nem őrülhetsz meg,

Megtalállak és…

Ebben a rázkódó, kicsavarodott világban,

fokozatosan áttetszővé válik minden és láthatatlan lesz.

Kérlek ne aggódj miattam és ne keress, ne nézz rám.

Egyszerűen nem akarlak bántani,

De egy ilyen világban, ez felmerülhet valaki képzeletében.

Ezért kérlek, emlékezz rám olyan élénknek, mint amilyen voltam.

Örökké magány övez már.

Eszembe jutnak az emlékek, mikor még ártatlanul nevettem.

És már nem tudok mozdulni, nem tudok mozdulni,

nem tudok mozdulni, nem tudok mozdulni,

nem tudok mozdulni, nem tudok mozdulni se!

Megfejtettem a világot…

Ezzel megváltozott minden, nem tudok úgy visszamenni az úton, ahogy jöttem.

Mivel e kettő körül minden más összefonódott, és ez a kettő a halálba vezet engem.

Törékenyek vagyunk; De nem törhet meg az elmebaj; nem őrülhetsz meg,

Nem engedhetjük, hogy tisztátlan legyen.

Ebben a rázkódó, kicsavarodott világban,

fokozatosan áttetszővé válik minden és láthatatlan lesz.

Kérlek ne aggódj miattam és ne keress, ne nézz rám.

Egyszerűen nem akarlak bántani,

De egy ilyen világban, ez felmerülhet valaki képzeletében.

Ezért kérlek, emlékezz rám olyan élénknek, mint amilyen voltam.

Kérlek ne felejts el, ne felejts el, ne felejts el, ne felejts el engem.

Megbénít a tény, hogy megváltozol,

Számomra már a menny is bezárult a helyrehozhatatlan hibáim miatt,

Ezért kérlek, emlékezz rám.

Mond meg kérlek, mond meg nekem… Ez valóban élet?