Amikor utoljára találkozunk
azt mondtad, holnap feladod a jövődet
Azonnal láttam a szemeidben,
hogy az álmaidat újra a pohárba fullasztottad
azt mondtad: nem ismered a mondást, hogy
ha elég kötelet adsz az embernek, akkor felakasztja magát?
És hogy a feleséged és a lányod
nem viselik el a terveidet és te ezt elfogadod
Már egyáltalán nem érdekel téged,
túl régen volt már, mikor utoljára mosolyogtál
Soha nem fogunk téged megérteni
A világ sötétebb lett nélküled
Engedj el - bánts meg
A gyűlöleted mulandó
A kezdetkor - a végén
Semmi sem tart örökké
Nem akartad, hogy az emberek sírjanak miattad,
s ezzel csak nehezebbé tettél mindent
A temetéseden, tavasszal sütött a nap,
de mégsem mosolygott senki
Hogy a feleséged a második gyereketeket várta
mindenkit szíven ütött
A barátaid azt mondták:
Segítettem volna rajta, ha tudtam volna
Már egyáltalán nem érdekel téged,
túl régen volt már, mikor utoljára mosolyogtál
Soha nem fogunk téged megérteni
A világ sötétebb lett nélküled
Engedj el - bánts meg
A gyűlöleted mulandó
A kezdetkor - a végén
Semmi sem tart örökké