Nyomás nehezedik rám
Nyomás nehezedik rád, 'mit senki nem kért
Feszültség alatt élünk, 'mi épületet éget porrá
Családokat szakít szét
Embereket taszít az utcákra
Így van ez.
Tudás-terrorról szól az egész világ
Végignézzük, ahogy a jó barátaink azt kiáltják: "Engedj ki"
Holnap imádkozom, hisz az messze visz
Nyomás az embereken, nyomás az utcákon
Törmelékek mindenütt, szétcsapják az agyam a földön
Ezek azok a napok, amikor nem esik, de szakad az ég
Emberek az utcákon, emberek az utcákon
Tudás-terrorról szól az egész világ
Végignézzük, ahogy a jó barátaink azt kiáltják: "Engedj ki"
Holnap imádkozom, az messze visz, magasabbra, magasra
Nyomás az embereken, nyomás az utcákon
Mindannyian, mint vakok fordulunk el attól, mit látunk
Kerítésen ültünk, de nem reagáltunk
Nem adtuk fel, hogy a szeretetről szónokoljunk, és mégis annyira széthasították, széttépték
Miért, miért, miért?
Szeretet
Az őrület vihog míg mi összecsuklunk a nyomás alatt
Képesek vagyunk magunknak adni még egy esélyt?
Miért nem tudunk szeretetet adni, ami egy új esély?
Miért nem tudunk szeretetet adni, szeretetet adni,
szeretetet adni, szeretetet adni, szeretetet adni?
Mer' a szeretet már annyira ódivatú szó
És a szeretet felbátorít, hogy az éjszaka hegyén tántorgó emberekkel is törődj
És a szeretet erőt ad, hogy ne csak magunkkal törődjünk, de változzunk
Ez a mi utolsó tánc-esélyünk.
Ezek vagyunk mi - nyomás alatt, nyomás alatt, nyomás alatt.