Ne temess el,
Ne hagyj cserben,
Ne mondd, hogy vége,
Mert az leverne engem,
A föld alá küldene.
Ne mondd ki azokat a szavakat,
élni akarok, és szavaid ölni tudnak,
Egyedül te küldhetsz engem a padlóra, a padlóra, a padlóra.
Minden alkalommal meghalok, mikor elsétálsz.
Ne hagyj egyedül önmagammal.
Nézd, félek
A sötétségtől és démonaimtól,
És a hangoktól, melyek azt mondják, semmi sem lesz rendben.
Érzem a szívemben, lelkemben, elmémben, hogy vesztettem.
Te, én, bántottál,
Semmi okom nincs már arra, hogy éljek.
Ne temess el,
Ne hagyj cserben,
Ne mondd, hogy vége,
Mert az leverne engem,
A föld alá küldene.
Ne mondd ki azokat a szavakat,
élni akarok, és szavaid ölni tudnak,
Egyedül te küldhetsz engem a padlóra, a padlóra, a padlóra.
A bizalom elveszett, a lélek 21 grammja,
Minden józansággal együtt, mit valaha birtokoltam... vége,
De még mindig lélegzem
A mennydörgés, a tűz és az őrület közepette.
Hagyom, hogy újra lelőj engem,
De én még mindig lélegzem,
Érzem ereimben, bőrömön, csontjaimban, hogy vesztettem,
Te, én, össze vagy zavarodva,
Semmi okom nincs már arra, hogy éljek.
Ne temess el,
Ne hagyj cserben,
Ne mondd, hogy vége,
Mert az leverne engem,
A föld alá küldene.
Ne mondd ki azokat a szavakat,
élni akarok, és szavaid ölni tudnak,
Egyedül te küldhetsz engem a padlóra, a padlóra, a padlóra.
Üldözlek, de te nem nézel vissza,
Szavakat dobtam el, miket már nem vonhatok vissza,
Elérlek, de nem tudlak megfogni, nem,
Üldözlek, de te nem nézel vissza,
Szavakat dobtam el, miket már nem vonhatok vissza,
Elérlek, de nem tudlak megfogni.
Ne temess el,
Ne hagyj cserben,
Ne mondd, hogy vége,
Mert az leverne engem,
A föld alá küldene.
Ne mondd ki azokat a szavakat,
élni akarok, és szavaid ölni tudnak,
Egyedül te küldhetsz engem a padlóra, a padlóra, a padlóra.
Ó, egyedül te küldhetsz engem a padlóra, igen.
A föld alá.