Reggel néztem a hegygerincet
Egy árok, mely vörös mint a vér
Láttam, ahogy zuhan a mélységbe
A hegyek gyökereinek mélységébe
Reggel néztem a hegygerincet
Most mint lángnyelvek táncolnak
A nyári éjben, a sziklák törzsének gyermekei
A hegyek gyökereinek sötétsége ellen
Bátran felmásztam az árok résébe
Majd a sötétség legmélyére süllyedtem
A mélységből hallatszott az ősök dala
S akkor az emlékezetemben találtam
Egy dalt, melyet sosem énekeltem ezelőtt
Az ajkaimból s mellkasomból visszhangzott
A dal, melyet sosem énekeltem ezelőtt
Reggel a barlang boltívére néztem
Egy pillantás a fehér téli fényre
Majd gyűlölettel tele álltam ott
A hegyek gyökereinek sötétségéből
Napfelkeltekor néztem a hideg talajt
Melyet hó és jég borított
S csak ott álltam, és énekeltem
A hegyek gyökereinek népével