Un uomo venuto da lontano [Hungarian translation]

Egy nagyon messziről jött ember

Szemében a gabonaföldek emlékével

Auswitz szelét hozta a szívében

S közben a szeretetről írt verseket

A szeretetről, mely az ember szívében születik

Minden másik ember iránt

Egy nagyon messziről jött ember

A fájdalmat s egy könyvet szorított a kezében

Valaki lőtt és én sírtam azon a napon

De az egész világ közel maradt hozzá

Azon a napon a világ újra megtalálta a szívét

Az igazság nem hal meg

Egy ember, aki fehérbe öltözve utazik el

Ezer országba és mégse tűnik soha fáradtnak

De a szemeiben mély fájdalommal

Figyeli, ahogy a világ tévúton jár

A háborúkat és az embereket, akik megváltoztatják a szíveiket

S az igazságot, ami meghal

Menj, kedves, nagy ember, menj

Menj, és beszélj a szabadságról

Menj oda, ahol a háború, az éhezés, és a szegénység

Megölték még a méltóságot is

Menj, és emlékezz meg a szívemről

Micsoda Káin vagyon én magam is

Kelet felől érkezett az első trombitaszó

A világ megáll… valami történik

Egy nép így kiált: Nem akarjuk istent!

De szabadság is csak az ő adománya

Te kitárod a karjaid és arra bátorítod a fiakat

Hogy testvérek legyenek

Menj, kedves, nagy ember, menj

Menj, és beszélj a szabadságról

Menj oda, hol az embernek

Csak a lepra s ajkán futkosó legyek a testvérei

Menj, és emlékezz meg a szívemről

Micsoda Káin vagyon én magam is