Ucuz Roman [Hungarian translation]

A napok egyformák,

Repül az idő,

Hajók haladnak a horizont felé,

De nem látnak minket.

Az élet valahol máshol rejtőzik,

Nem fedi fel magát, hiába hívom,

Kötelek fonnak körül bennünket,

De ki tartja a végét?

Időről-időre elszomorodom,

És csak sóhajtozom.

Tépd szét a láncokat, vágd el a kötelet,

Varrd össze a legmélyebb sebet,

Legyen vége ennek az olcsó regénynek,

Te vagy az igazi, ők mind hamisak.