Ó te, aki kitépted ezt a virágot a kezeim közül,
van bõr a képeden még a gyökereit is kivágni.
Annyira meg akartad õt tartani magadnak,
hogy egy üvegbúra alá raktad.
Segítségért kiált, rosszul van
Kiszárad,
Jajveszékel.
Azt állítod, hogy szereted õt, mégis letépkeded szirmait
tehát mondd, mégis mi a bajod ?!
Azt állítod, hogy önmagáért szereted;
csábító és keleti illatban pompázó.
A frászt hozza rám a virággyilkos
Könyörgöm, gyõzzétek meg õt,
hogy ne adja neki a szívét.
Azt hiszed, hogy jót teszel azzal, hogy meg akarod védeni õt a rossztól,
De a rossz valójában te magad vagy.
Amikor elkezdett virágozni,
te egyszerūen csak porba tiportad az álmait anélkül,hogy figyelembe vetted volna a vágyait.
És most itt siránkozol, te mocskos virággyilkos
Most jössz rá
Hogy különleges volt ez a virág.
Mégis minek akarod õt a te igényeid szerint megváltoztatni,
ha pár hónap múlva úgyis eldobod magadtól?
Á, azok a virágok akik a tükörben nõnek,
Azok a virágok a sötétben is ragyognak.
Nem fél õ a virággyilkostól
Felfalja õt,
Õ egy húsevõ növény
Ó, mocskos virággyilkos