Talán mi két gyógyíthatatlan őrült vagyunk,
Talán két szikra vagyunk a sötétségben,
Talán megpróbáljuk megérteni,
Mi is a legjobb igazság.
És a tőled való távolság nem számít,
Hogy hét tenger választ el minket egymástól.
Nem számít, ha viharok dobálnak,
Mert külsőd a világítótornyom, szerelmed pedig a Napom.
Én vagyok a te kalózod,
Óceánom a te szíved,
Zászlóm a szabadságod,
Kincsem pedig, hogy szeretlek téged.
Én vagyok a te kalózod,
Ki ellopja tőled szereteted,
Íjamon a te neved áll,
Én vagyok a te kalózod.
Én vagyok a te kalózod,
Kinek nem számít a kor, a szín,
Az okok, a feltételek,
Az idő, mikor szerelmes.
Örök szerelmem fog minket vezetni,
Anélkül, hogy hátra néznénk.
Őrülten szeretjük egymást a szélben,
Gúzsba kötő gondolatok nélkül, szembeszállunk a tengerrel.
Ölelésünk akár a kormánykerék,
Megígértem, megtanítom, hogyan kezeld.
Sodródó hajónkkal repülünk,
Lebegünk a szelek között a kék kristály tengeren.
Én vagyok a te kalózod,
Óceánom a te szíved,
Zászlóm a szabadságod,
Kincsem pedig, hogy szeretlek téged.
Én vagyok a te kalózod,
Ki ellopja tőled szereteted,
Íjamon a te neved áll,
Én vagyok a te kalózod.