Túlérzékeny
Túl érzékeny vagy, így igaz
Mások azt sem látják, ki vagy
Túl érzékeny, tudom
Én is az vagyok, és majd’belehalok.
Aggódsz, pánikolsz, válságban vagy,
Csordultig érzésekkel teli
és hirtelen ki sem mered fejezni
Ez túl sok lenne, mindenkit megrémisztene,
Egyedül vagy a kis világodban,
A csillagoknak énekelsz és dédelgeted a földet
Úgy érzed, anyánk vagy, ki korhol és fedd,
Ereje fogytán van de nem hallgathat már!
Érzed a kínt mint egy bomba,
„tik-tak” halkan ketyeg
A hatalmasok minket a sírba löknek
És a sorsunkon gúnyolódnak pluszban.
Csak annyit szeretnék mondani neked,
ez a világ hülye és beteg
De végül felébred majd
Bár
félek, hogy minden egy szalmaszálon múlik majd
Te nyugodt légy,
meg leszel mentve.
Refrén:
Túl érzékeny vagy, így igaz
Mások azt sem látják, ki vagy
Túl érzékeny, tudom
Én is az vagyok, és majd’belehalok.
Arcod angyalarc
színes álarcokat hordasz
Az emberek naivnak hisznek
De a sötét oldalon át visz az utad
Arcod angyalarc
Mindenki úgy tudja,
hogy fejedben virágok, mosolyok és lepkék
várnak vaníliás cukorra.
Átérzem a fájdalmad,
Látom, hallom,
Dühösnek és csalódottnak lenni
Már teljesen mindennapi
De van másik út is
Legyél te a szépség,
A szemen áttükröződő ragyogás
Akkor is ha körülötted nincsen semmi csillogás
Légy erős és higgy ebben
mindenki helyett és helyében.
A világ tele rémképekkel
Lábad elé akadályokat vetnek
Keresd meg magadban a fényt, angyalszív
Az ember sokkal szebb
Mint amilyennek most tűnik
Ne hagyd, hogy a tudatlanok csőbe húzzanak
Ne higgy a hazugságaiknak
Csak azt tudják adni, amit tudnak, amilyük van
De benned ennél sokkal több van,
mint amit a fejedbe vertek, a szívedbe oltottak.