Távoztál az éjszaka közepén
És sápadtan átlépted
az ajtómat
Úgy remegett, a bőrőd mint a nyárfalevél
És te suttogtál valamit
Kit érdekel
Nem mondtam, semmi többet
Megfogtam a kezedet kicsit
Rosszat tettem
a lelked körül
És te hozzám jössz
keresni a békét
Őrülten
Úgy tettél, mintha trapézművész volnál
Kívül használsz egy hálót
És szerelem vak
És a szerelem kegyetlen
Ne ugorj, figyelmeztettelek te
Ne ugorj
De most látsz?
Ez egy élet törvénye
És a szeretet, végül
darabokra hullik
Visszatértél jól megszáradni a kezeimbe
És amíg te nyalogatod a törékeny sebeid
Megölellek téged olyan erősen hogy ne tudj
ellenkezni
És szándékomon kívül megcsókolom a szemeid
Nem mondtam, semmi többet
Megfogtam a kezedet kicsit
Rosszat tettem
a lelked körül
És te hozzám jössz
keresni a békét
Őrült
Úgy tettél, mintha trapézművész volnál
Kívül használsz egy hálót
És szerelem vak
És a szerelem kegyetlen
Ne ugorj, figyelmeztettelek te
Ne ugorj
De most látsz?
Ez egy élet törvénye
És a szeretet, végül
darabokra hullik
És a szeretet, végül
darabokra hullik