Itt fekszem, egy kihalt városrészben magányosan.
Idővel, a könnyek világában lassan megfulladok.
Hazamennék, de teljesen egyedül nem bírom megtenni,
Igazán szükségem lenne a támaszodra, átölelnélek,
szeretnélek téged, szeretnélek téged.
Tragédia, amikor az érzések megszűntek
és nem tudsz tovább menni, ez tragédia.
Amikor sír a reggel
és nem tudod miért.
Nehéz elviselni, ha senki sem szeret téged
Te már nem haladsz sehova.
Tragédia, amikor elveszted az irányítást
És neked már nincs lelked, ez a tragédia.
Amikor sír a reggel
és nem tudod miért.
Nehéz elviselni, ha senki sem szeret téged
Te már nem haladsz sehova.
Éjjel és nappal itt valami le van égve énbennem.
Égő szerelem, oly vágyakozással, ami kibírhatatlan.
Lemennék, de teljesen egyedül nem bírom megtenni,
Igazán szükségem lenne a támaszodra, átölelnélek,
szeretnélek téged, szeretnélek téged.
Tragédia, amikor az érzések megszűntek
és nem tudsz tovább menni, ez tragédia.
Amikor sír a reggel
és nem tudod miért.
Nehéz elviselni, ha senki sem szeret téged
Te már nem haladsz sehova.
Tragédia, amikor elveszted az irányítást
És neked már nincs lelked, ez a tragédia.
Amikor sír a reggel
és nem tudod miért.
Nehéz elviselni, ha senki sem szeret téged
Te már nem haladsz sehova.
Tragédia, amikor az érzések megszűntek
és nem tudsz tovább menni, ez tragédia.
Amikor sír a reggel
és nem tudod miért.
Nehéz elviselni, ha senki sem szeret téged
Te már nem haladsz sehova.
Tragédia, amikor elveszted az irányítást
És neked már nincs lelked, ez a tragédia.
Amikor sír a reggel
és nem tudod miért.
Nehéz elviselni, ha senki sem szeret téged
Te már nem haladsz sehova.