Hát a hajam ősz és ők leléptek,
És fáj minden színpad, ahol zenéltem,
Már csak szerelem kell, azért nem adom fel
Hiszen fizetnem kell itt a bért
Ez a Dal utca hét
Kérdeztem Cseh Tamást, itt ugye nagyon jó ?
De Cseh Tamás még egy szót nem szólt
Azért hallom, éjjel krákog még,
Vagy tíz lakással feljebb,
Ez a Dal utca hét.
Ez egy adottság, ami nekem van,
Erre mondják, hogy ez aztán a rekedt hang,
És huszonkilenc angyal folyton engem néz,
Hogy ülök-e az asztalnál
Ez a Dal utca hét.
Hát döfj át akárhány kis tűt azon a vudu babán,
Csak vállat vonok kedves, hiszen nem hasonlít rám,
Az ablakomnál állok, mert több a fény,
És itt egy nő már meg sem ölhet,
Ez a Dal utca hét.
Tényleg keserű a hangom, na de kérlek figyelj jól,
A szegény szobák mélyén is csak gazdag műsor szól,
De egyszer jön a végítélet, vagy tán tévednék,
Itt ilyen furcsa hangok szólnak,
Ez a Dal utca hét.
Látom, hogy ott a másik parton állsz,
A másik part meg egyre messzebb már,
Én szerettelek, rég volt, rég,
Elégett minden híd, egy se maradt meg,
Bennem él még mindaz ami rég elveszett,
Míg lehet, maradjon meg az, ami ép.
Ugyhogy isten veled, többé már nem nagyon látsz,
Mert holnap visznek minket már egy másik házba át,
De te hallasz rólam, drága, majd akkor is még,
Mert az ablakomban állva szólok hozzád,
Ez a Dal utca hét.