Fordulj meg, néha-néha elfog egy
Kis bánat, és te sosem jössz ide.
Fordulj meg, néha-néha elfog egy
Kis fáradtság attól, hogy hallgatom könnyeim hangját.
Fordulj meg, néha-néha elfog egy
Kis harag, hogy legjobb éveim tovaszálltak.
Fordulj meg, néha-néha elfog egy
Kis rémület, majd meglátom szemeid pillantását.
Forduljatok meg, ragyogó szemek, néha-néha darabokra hullok,
Forduljatok meg, ragyogó szemek, néha-néha darabokra hullok.
Szükségem van rád ma éjjel,
Nagyobb szükségem van rád, mint valaha,
És ha csak szorosan fogsz ölelni,
Örökké együtt maradunk.
És ezáltal jók leszünk,
Mert együtt sosem leszünk rosszak,
El tudunk jutni az út végére,
Szerelmed minden alkalommal olyan, akár egy árnyék,
Nem tudom, mit tegyek, mindig a sötétben vagyok,
Egy puskaporos hordóban élünk, mely szikrákat hány.
Ma éjjel tényleg szükségem van rád,
Az örökkévalóság ma éjjel kezdődik,
Az örökkévalóság ma éjjel kezdődik.
Egyszer régen szerelmes voltam,
De most csak darabokra hullok.
Semmit sem tehetek
A szív teljes napfogyatkozásával.
Egyszer régen fény árasztotta el életem,
De most már csak a szerelem maradt a sötétben,
Semmit sem mondhatok,
A szív teljes napfogyatkozásában.
Instrumental
Forduljatok meg, ragyogó szemek,
Forduljatok meg, ragyogó szemek,
Fordulj meg, néha-néha tudom, hogy
Sosem leszel az a fiú, aki mindig is lenni akartál.
Forudlj meg, néha-néha tudom, hogy
Örökké az a fiú leszel, aki úgy akart engem, amilyen vagyok.
Fordulj meg, néha néha tudom, hogy
Nincs még egy olyan ember a világegyetemben, ki oly varázslatos és csodás lenne, mint te.
Fordulj meg, néha-néha tudom, hogy
Nincs semmi, mi ennél jobb, és nincs semmi, mit nem tennék meg.
Forduljatok meg, ragyogó szemek, néha-néha darabokra hullok,
Forduljatok meg, ragyogó szemek, néha-néha darabokra hullok.
Szükségem van rád ma éjjel,
Nagyobb szükségem van rád, mint valaha,
És ha csak szorosan fogsz ölelni,
Örökké együtt maradunk.
És ezáltal jók leszünk,
Mert együtt sosem leszünk rosszak,
El tudunk jutni az út végére,
Szerelmed minden alkalommal olyan, akár egy árnyék,
Nem tudom, mit tegyek, mindig a sötétben vagyok,
Egy puskaporos hordóban élünk, mely szikrákat hány.
Ma éjjel tényleg szükségem van rád,
Az örökkévalóság ma éjjel kezdődik,
Az örökkévalóság ma éjjel kezdődik.
Egyszer régen szerelmes voltam,
De most csak darabokra hullok.
Semmit sem tehetek
A szív teljes napfogyatkozásával.
Egyszer régen fény árasztotta el életem,
De most már csak a szerelem maradt a sötétben,
Semmit sem mondhatok,
A szív teljes napfogyatkozásában.