Mint egy lánc a királynő nyakán
10 000 sebhelyet kelt egy kő ölelése
Miként táncoltunk az örök lombkoronán
Vádolj, tégy bolonddá, fossz meg minden fájdalomtól, barátom
Utolsó dalomat a becsületről zengve
Elárultak, ám mégis, soha nem gondoltam meg magam, hogy kitárjam az elmém
Viharok szaggatnak a fejemben
Akár a sors áldozatának
Megbánásra születve
A pokol szellemeitől kitaszítva
Megbánásra hív fel
Míg a jelenések csendben állnak, mint az árnyék
Mint egy vértanú, mit sehol másutt nem lelni
10 000 csillagot imádkoztam (a megnyugvásért)
Miként sodródunk a végtelen tengeren
Tisztíts meg, tarts meg, fossz meg minden fájdalomtól, barátom
Utolsó dalomat a dicsőségről zengve
Elárultak, ám végül meggondoltam magam, és felnyílt a szemem
Én...
Viharok szaggattak a fejemben
Akár a sors áldozatának
Megbánásra születtem
A pokol szellemei kitaszítottak
Megbánásra hívtak fel
Míg a jelenések csendben állnak, mint az árnyék
Mint az árnyék
Tüskéktől szétszaggatva az elmém
Mint az erőszak áldozata
Megbánásra hív fel
A mennyek szellemei kitaszítanak
Emelj fel ismét a hajnal zenéjéhez
Viharok szaggattak a fejemben
Akár a sors áldozatának
Megbánásra születtem
A pokol szellemei kitaszítottak
Megbánásra hívtak fel
Míg a jelenések itt állnak
Mint az árnyék