Csak az ágyneműt gyűröm, ahelyett, hogy itt találnálak
Ahol szeretnélek átölelni, ahelyett hogy rólad álmodom
Ez egy középszerű kávé, amiért nem lelkesednél
Többé már akkor sem, ha néha sikerülne is nekem
Az őrület magvai, amiket hiába morzsolgattam
A víz, amit sohasem kevertem bele a boromba
Az összes marslakó, aki ide szállna le
És az, aki el mer aludni melletted az ágyban
Melletted az ágyban, melletted az ágyban
Ettől a szerelemtől, aminek már vége, vége
És ami mégsem ér véget
Szabadíts meg engem
Valamennyi idétlen és ízetlen daltól
Amitől sírni tudnék, ha még újra bírnék
Azoktól a metróban megpillantott arcoktól,
Kik elől százszor el kellett futnom, mint egy idióta
A te leveleid, amelyeket nem olvastam újra
De azt szívből tudom, akkor olvasnám el azokat újra,
Amikor már biztos, hogy elfelejtenélek téged
És azt, aki el mer aludni melletted az ágyban
Melletted az ágyban, melletted az ágyban
Ettől a szerelemtől, aminek már vége, vége
És ami mégsem ér véget
Szabadíts meg engem
Semmi olyan szót többé, amelyiktől elpirulnék
Ha a szégyen és a szerelem egyesülne
Az örömkönnyek melyeket magamba fojtottam
Mindazok az emlékeink melyek rosszak voltak
Mindazok a sértések és mindaz a sok sár
Amiket tőled kaptam amikorra én már kimerültem
A rettenetes árnyékodtól, amely felfalja az életemet
És azt, aki el mer aludni melletted az ágyban
Melletted az ágyban, melletted az ágyban
Ettől a szerelemtől, aminek már vége, vége
És ami mégsem ér véget
Szabadíts meg engem