Havazik
Ma este te nem jössz el
Hull a hó
Ez a selymes vonulás
Szívemet feketébe öltözteti
Ágon a fáradt madarat,
Gyolcsfehér könnybe lábadva
Bűbájt siratni készteti.
Szűkölök lemondón:
Te már nem jössz el ma este
Hull a hó
Egykedvűn hintázó vattacsomó
Havazik
Te, ma már nem jössz
Esik a hó
Reménytelenségtől falfehér minden
Ez a szomorú bizonyosság
A hideg és a távollét
Ez az iszonyatos csend
Törtfehér magányra döbbent.
Kilátástalanul, hiába várlak
Riogatnak vészjósló árnyak
Esik tovább a hó
Jópofa körhintaló takaró