Hogy ciánkékbe viruljon
Vérzek,vérzek,lángok közt égek
Sírok, sírok a huhogó kuvik hangján
Már senki nem fekszik mellettem,
Rémálmaimba örökre eltévejedtem.
Egy csekélység, aminek tudatában vagyok
Egy parányi hely, mely felé tartok, Rád emlékeztet,
Búskomor ciánkékbe öltözni, Nélküled kibontakozni
Nélküled elvirágozni…
Összetörők, darabokra török, de elviselni nem tudom
Nem láthatlak, pedig nézem, figyelem, bámulom
Mert Te már nem vagy, hogy itt légy oldalamon
Sírok, sírráshoz ez itt még egy alkalom.
Egy csekélység, aminek tudatában vagyok
Egy parányi hely, mely felé tartok,
Ahol az édes vizek hömpölyögnek és rád emlékeztetnek.
Egy csekélység, aminek tudatában vagyok
Egy parányi hely, mely felé tartok,
Ahol az édes vizek mosnak partot
Ott ahol a kékboróka nő, Rád emlékeztet.
Búskomor ciánkékbe öltözni, Nélküled kibontakozni.