Mikor egyedül vagyok, a horizontról álmodom,
És a szavak cserben hagynak,
Nincs fény a szobában, hova nem süt be a nap,
És fénytelen a szoba, ha nem vagy itt velem, velem.
Az ablakok feltárják mindenkinek szívem, amit elnyertél,
Önts belém fényt, a fényt, melyre az utcán leltél.
Ideje búcsút inteni,
Tájak, melyeket még sosem láttam veled,
Most igen, látni fogom.
Veled megyek, hajóval átszeljük a tengereket,
Amik tudom, tudom, már nem léteznek,
Ideje búcsút inteni.
Mikor távol vagy, a horizontról álmodom,
És a szavak cserben hagynak,
És természetesen tudom, hogy itt vagy velem, velem.
Te vagy a Holdam, velem vagy,
A Napom, itt vagy velem, velem, velem.
Ideje búcsút inteni...
Most igen, látni fogom újra,
Veled megyek, hajóval átszeljük a tengereket,
Amik tudom, tudom, már nem léteznek,
Ideje búcsút inteni.
Most igen, látni fogom újra,
Veled megyek,
Veled megyek.