Time [Hungarian translation]

Elfecsérelni egy unalmas nap pillanatait,

Lazán elpazarolva és elpocsékolva az órákat.

Eltengődve a szülővárosod talpalatnyi földjén,

Arra várva, hogy valaki vagy valami irányt mutasson.

Belefáradtál a napfényen sütkérezésbe, otthon maradsz esőt nézni.

Fiatal vagy és az élet előtted, ma még pocsékolhatod az időt,

És majd egy nap, azon veszed észre magad, hogy tíz év mögötted...

Senki nem mondta mikor szaladj, elszalasztottad az indítólövést.

És szaladsz, meg szaladsz, hogy utolérd a Napot, de az már süllyed,

Azon versenyezve, hogy megint megjelenjen mögötted.

Viszonylagos értelemben a Nap ugyanaz, de te már öregebb vagy,

Lassan kifogysz a lélegzetből, és minden nappal közelebb a halálhoz.

Az évek egyre rövidebbek lesznek, oly kevés az időd,

A tervek, amik vagy semmivé váltak, vagy csak egy fél oldal irka-firkává,

A csendes kétségbeesésben elidőzni, igazán angolos,

Az idő odalett, a dalnak vége,

Azt hittem valami több mondanivalóm is lesz.

Itthon, megint itthon,

Ha csak tudok, szeretek itt lenni.

Amikor fázva és fáradtan hazajövök,

Jó érzés a tűz mellett melengetni a csontjaimat.

A messzi távolban, a mezőn túl,

A vas harang kongása

Térdre szólítja a hívőket,

Hogy a halkan mondott varázsigét hallhassák.