Time [Hungarian translation]

A ketyegő percek összehoznak egy lusta napot,

Tompán veszted el az összetört időt,

Magad körül rúgva az otthoni port,

Arra vársz, hogy valaki mutassa meg a jövőt.

Unva már, hogy elnyúlsz a napon, az esőt bámulod otthon,

Ifjú vagy, az élet előtted áll, van időd, hogy megöld a mát,

Aztán egy napon tíz évet találsz a ’hátadon’,

Senki sem mondta meg, mikor kezdj, a startot rég lekésted.

Így te csak futsz és futsz, hogy elérd a nyugvó napot,

Mely körbefut, s a hátad mögül újra előkerül,

De a nap ugyanaz marad, csak te öregszel,

A halálhoz visz közelebb minden lélegzet(vétel).

Rövidülnek az évek, és úgy tűnik, az időt elveszíted,

Megsemmisült tervek, félig összefirkált lapok,

Kétségek közt tűnnek el már az angol napok,

Többet mondtam volna még, de az idő lejárt,

a dalnak vége hát.

Itthon, újra itthon,

Mily jó itt lenni végre már,

Mikor fáradtan átfázva érkezem,

Hogy a tűz mellett csontjaim felmelegítsem,

Messziről a mezőkön át,

Hallatszik a harangzúgás,

Mely minden hívőt imára hív,

Hogy hallják a bűvös, nyájas igét.