Üti az óra az unalmas nap sok-sok percét,
Pazarolsz, két kézzel szórod az órákat szét.
Toporogsz egy helyben itt, ahol mindig is éltél,
Valaki majdcsak megmondja, hogy merre a cél.
Ráuntál a napozásra, nézed otthon az esőt,
Ifjú vagy, az élet hosszú, van elütni még időd.
Aztán egy nap majd rájössz: tíz év van már mögötted,
Hogy futni kéne, nem tudtad, a startlövést nem hallottad.
És rohansz, rohansz, versenyt futsz a lemenő nappal,
De leköröz téged, és mögötted jön újra fel.
Valahogy a Nap mindig ugyanolyan, de te vénülsz,
Fogy a levegőd, s a halál egy nappal közelebb.
Az évek egyre rövidebbek, nincs idő már semmihez.
Meg sosem valósult tervek, fél oldal firkált szöveg.
Csak csendes reménytelenség angol mód, de még bírod –
Időm lejárt, a dalnak vége,
Hittem, többet mondhatok…