Egy hideg reggel
Még hajnal előtt
A halál örökös uralmának lángjaiban
A harc felé lovagolunk
Mikor a sötétség lehull
És nehéz idők jönnek
A gonosz nevetésének hangja fogja
Körbe a világot ma éjjel
Keményen küzdve, az acélért harcolva
A végtelen pusztaságon át
Az elszórt lelkek a pokolra kerülnek
Testek hevernek mindenfelé
Az ördög földjének legfeketébb síkján
Nézzük őket, ahogy elmennek
Tűzön és fájdalmon át, mit mi már ismerünk
Most mi szállunk, szabadok vagyunk
Rohanunk a vihar elől
A vadon felé haladva
Küldetésünk folytatódik
Messze a napnyugtán túl
Messze a holdfényen túl
Mélyen szíveinkben és mindannyiunk lelkében
Így hát mi várunk a napra
Az elpocsékolt és eltűnt életekért
Egy élet fájdalmát érezzük, mi ezer nap alatt tűnt el
Tűzön és lángokon át folytatjuk tovább
Ahogy a hajnal vöröse eljön
És a fény áttöri az eget
Fel fogják emelni kezeiket a menny felé
Nehezteléssel szemeikben
Átfutva a kora reggeli fényben
Valami ég a szívemben
Száműztek minket az időből egy átkozott földre
Egy életre a csillagokon túl
Legsötétebb álmaidban lásd, hogy hidd
Végzetünk az idő
Végül ma éjjel mind szabadok leszünk
És az álom szárnyain
Messze a valóságon túl
Egyedül kétségbeesve
Most eljött az idő
Belül elveszve soha nem fogod megtalálni
Elveszve a saját elmémben
Nap nap után ennek a rossznak folytatódnia kell
Így hát mi várunk a napra
Az elpocsékolt és eltűnt életekért
Egy élet fájdalmát érezzük, mi ezer nap alatt tűnt el
Tűzön és lángokon át folytatjuk tovább
Most itt állunk, vérükkel kezeinken
Keményen harcoltunk és most már értjük
Megtöröm az átok pecsétjét, ha tudom
Minden ember szabadságáért
Így hát mi várunk a napra
Az elpocsékolt és eltűnt életekért
Egy élet fájdalmát érezzük, mi ezer nap alatt tűnt el
Tűzön és lángokon át folytatjuk tovább