Üvegen keresztül nézek rád
Nem tudom, mennyi idő telt már el
Oh, Istenem, egy örökkévalóságnak tűnik
De soha senki nem mondta meg neked, hogy az örökké
Olyan, mintha otthon lennél, ülnél egyedül a fejedben
Mert üvegen keresztül nézek rád
Nem tudom, mennyi idő telt már el
Oh, Istenem, egy örökkévalóságnak tűnik
De soha senki nem mondta meg neked, hogy az örökké
Olyan, mintha otthon lennél, ülnél egyedül a fejedben
Hogy érzed magad? Ez a kérdés
De ne felejtsd el, nem egyszerű választ vársz
Mikor valami, mint a lélek
Összegyűrődik, ming egy papír baba és kis jegyzetek
Nem várhatsz egy kis reményt sem
Így míg kint vagy és befelé nézel
Leírod, amit látsz
Emlékezz, hogy amit bámulsz, az én vagyok
Mert üvegen keresztül nézek rád
Nem tudom, mennyi idő telt már el
Oh, Istenem, egy örökkévalóságnak tűnik
De soha senki nem mondta meg neked, hogy az örökké
Olyan, mintha otthon lennél, ülnél egyedül a fejedben
Mennyi valós? Túl sok a kérdés
A próbababa járványa
Megfertőz mindent
Mikor bár a szívedből jön
Sosem teszi jóvá a múltat
Csak hallgatod a zajokat
(Semmi és üresség a hangok mélyén)
Mielőtt azt mondod magadnak, ez csak egy másik táj
Emlékezz, ez csak különböző attól, amit látsz
Üvegen keresztül nézek rád
Nem tudom, mennyi idő telt már el
Oh, Istenem, egy örökkévalóságnak tűnik
De soha senki nem mondta meg neked, hogy az örökké
Olyan, mintha otthon lennél, ülnél egyedül a fejedben
Mert üvegen keresztül nézek rád
Nem tudom, mennyi idő telt már el
Oh, Istenem, egy örökkévalóságnak tűnik
De soha senki nem mondta meg neked, hogy az örökké
Olyan, mintha otthon lennél, ülnél egyedül a fejedben
És a csillagok, a csillagok
Amik ragyoknak neked
És a csillagok, a csillagok
Amik hazudnak neked
És a csillagok, a csillagok
Amik ragyoknak neked
És a csillagok, a csillagok
Amik hazudnak neked
Oh, a csillagok
Oh, a csillagok hazudnak