Egy 8 éves kislánynak pánikrohama volt
Mert az apa, akit szeretett elment és sosem nézett vissza
Többé már nem egy hős, akire számított
Azt mondta a lánynak, hogy szereti és már el is ment
Próbált boldognak tűnni a barátai előtt
De tudta, hogy sosem fogja normálisnak érezni magát újra
Visszatartotta a könnyeket, amik megtöltötték a szemét
És vissza akarta kapni őt, csak hogy elköszönhessen
Mikor esik az eső
Mikor minden felfordul
Mikor a fények kialszanak, ez nem a vég
Az apukája jó ember volt, mindenki szerette
De senki sem tudta, hogy haldoklott belülről
Megígérte a családjának, hogy rendben lesz
És aztán egy lövéssel hátrahagyta őket
Mikor esik az eső
Mikor minden felfordul
Mikor a fények kialszanak, ez nem a vég
Mikor esik az eső
Mikor minden felfordul
Mikor a fények kialszanak, ez nem a vég (Nem ó)
Az apa szerepét sosem érdemelte meg
Elhagyta a kislányát és sosem tért vissza
És teltek az évek, bár a fájdalom valós volt
A lány végre megbocsátott neki és gyógyulni kezdett
Milyen közel van a vég? Senki sem tudja
A jövő egy rejtély és történhet bárhogy
A szerelem összezavar és nehéz az élet
Harcolsz, hogy túlélj, mert már eddig megcsináltad
Ez túl meglepő, hogy felfogjam
Ez csak a kezdet, ez nem a vég
Ez csak a kezdet, ez nem a vég