Réges-régen még képes voltam bármire, bármire.
Mindig jókor léptem, bármilyen ritmusra.
Lépkedtem, nagy súlyt cipeltem,
Ami nem ment, azt színleltem.
És ástam, kincset keresve
De csak egy korai sírban ébredtem.
Ezért megálltam és ezt mondtam
Menj egyedül, mert többé nem követlek.
Nem feladom, csak elengedlek téged,
A régi álmokkal együtt, amiket kölcsön vettem tőled.
Az út, amin ezután járok majd, a sajátom lesz.
A saját utam lesz.
Ez az a rész, ahol a tű ugrik egyet
És a refrén úgy hangzik, mint a csöpögő csap,
Egy ismétlődő szótag, mint a riasztó, amire ügyet sem vetettünk
Egészen addig, amíg hirtelen észre nem vettük.
Mikor kormány forogna, de az abroncs megfogja
A térkép, amit végig rosszul olvastunk
A kudarc, amit nem ismertünk el
Egészen mostanáig
Kell, hogy legyen ebből kiút.
Menj egyedül, mert többé nem követlek.
Nem feladom, csak elengedlek téged,
A régi álmokkal együtt, amiket kölcsön vettem tőled.
Az út, amin ezután járok majd a sajátom lesz.
A saját utam lesz.
(Hay! Hey! Hey! Hey!)
Elállt a szél
Az egész világ megmerevedett
Hatalmas csend
A szívdobogása felerősödött
Becsuktuk a szemünket
Csak néhány másodpercre
Azt kérdezte miért
"Nem tudom miért" válaszoltam
"Csak... tudom"
Elállt a szél
Az egész világ megmerevedett
Hatalmas csend
A szívdobogása felerősödött
Becsuktuk a szemünket
Csak néhány másodpercre
Azt kérdezte miért
"Nem tudom miért" válaszoltam
"Csak... tudom
Csak tudom"
Menj egyedül, mert többé nem követlek.
Nem feladom, csak elengedlek téged,
A régi álmokkal együtt, amiket kölcsön vettem tőled.
Az út, amin ezután járok majd a sajátom lesz.
A saját utam lesz.
Elengedlek téged
Elengedlek téged
Réges-régen még képes voltam bármire, bármire.