Az összehasonlítás igen könnyű,
Ha már megízlelted a tökéletességet.
Mint ahogy egy alma lóg a fán,
Leszakítottam a legérettebbet,
És még megvan a magja.
Azt mondtad haladjak.
Hová megyek?
Azt hiszem, a második legjobb
Az, mit valaha is ismerni fogok.
Mert ha vele vagyok,
Akkor is rád gondolok,
Rád gondolok.
Mit tennél, ha
Te lettél volna az egyetlen,
Kivel az éjszakát töltöttem?
Oh, bárcsak
A szemedbe néztem volna.
Olyan vagy, mint egy indián-nyár
A tél közepén.
Mint egy kemény cukor
Közepén meglepetéssel.
Hogy csinálhatnám jobban,
Egyszer már megvolt a legjobb.
Azt mondtad,
Rengeteg hal van a vízben,
Tehát a vizet fogom átnézni.
Megcsókolta ajkaimat,
De én a te szádat ízleltem.
Lehúzott engem,
És undorodtam magamtól.
Mert ha vele vagyok,
Akkor is rád gondolok,
Rád gondolok.
Mit tennél, ha
Te lettél volna az egyetlen,
Kivel az éjszakát töltöttem?
Oh, bárcsak
Belenéztem volna...
Te vagy a legjobb,
És igen, sajnálom.
Hogyan hagyhattalak
Elmenni?
Most már megtanultam a leckét,
Megérintettem, és elégtem.
Oh, azt hiszem, tudnod kell, hogy
Mikor vele vagyok,
Akkor is rád gondolok,
Rád gondolok.
Mit tennél, ha
Te lettél volna az egyetlen,
Kivel az éjszakát töltöttem?
Oh, bárcsak
A szemedbe néztem volna.
A szemedbe néztem volna.
A szemedbe néztem volna.
Oh, ugye nem mész el,
És csapod be az ajtót,
És viszel el engem is?
Oh, nincs több hiba,
Mert szemeidbe nézve akarom, hogy maradj...
Maradj...