Megerősödve apám hangja ezt mondta:
"Ne add fel, ne felejtsenek el!"
Ez pokol a Földön, csak el akarok futni
Azt mondták álmok innen nem nőnek
Maradj egyedül, számold a félelmeidet
Valahol az úton talán rájövök
Minden dalomat a szobám tükrének éneklem
Belül mélyen a szívemben még itt vagyok
Mi mindig elfutunk, és meg sem állunk, hogy gondolkozzunk
róla
A világ a kezünkben, igen
Nem kell megérteniük
A saját belátásunk szerint cselekszünk, nem számít mit próbálnak mondani róla, vannak saját terveink, igen
Nem kell megérteniük
Nem kell megérteniük
Ami keménnyé tett szinte megölt
Legalábbis így emlékszem a történetre
Az évek során elfelejtettem, hogyan is volt
De túléltem és nem sétálok végig
ugyanazon a régi úton, amit mindenki más követett
Az csak olyan élethez vezet, ami nem nekem való
Minden dalomat a szobám tükrének éneklem
Belül mélyen a szívemben még itt vagyok
Mi mindig elfutunk, és meg sem állunk, hogy gondolkozzunk
róla
A világ a kezünkben, igen
Nem kell megérteniük
A saját belátásunk szerint cselekszünk, nem számít mit próbálnak mondani róla, vannak saját terveink, igen
Nem kell megérteniük
A szülővárosom utcái most furcsának tűnnek
Olyanok, mint egy távoli emlék
Mindig harcolok, mert tudom próbáltátok
De ezt az álmot sohasem tudjátok elvenni tőlem
Mi mindig elfutunk, és meg sem állunk, hogy gondolkozzunk
róla
A világ a kezünkben, igen
Nem kell megérteniük
A saját belátásunk szerint cselekszünk, nem számít mit próbálnak mondani róla, vannak saját terveink, igen
Nem kell megérteniük
Nem kell megérteniük
Nem kell megérteniük