A föld még forró
Napsütéssel teli napjaink nyomán.
A nyár jött és aztán el is ment.
Az arany levelek hamarosan a földre hullanak,
És táncot járnak a széllel, és hangokat sugdosnak.
A ház üres,
A fű vágatlan,
Az ajtók zárva és az ablakok bereteszelve.
Röpke pillanatok villannak fel előttem,
Az emlékek még mindig visszhangzanak ebben a házban, itt, a tenger mellett.
Mennyire hiányoznak a nyár utolsó napjai,
A ragyogó szemekkel és a kék éggel együtt!
Hogy rettegek a tél első napjaitól,
Most, hogy a nyár búcsút mondott!
Minden, ami maradt,
Egy sötétre barnult bőr,
És egy lyuk a Holdon.
Most álmatlan éjszakák kísértenek,
Bárcsak a nyár valahogy ránk találna!
Mennyire hiányoznak a nyár utolsó napjai,
A ragyogó szemekkel és a kék éggel együtt!
Hogy rettegek a tél első napjaitól,
Most, hogy a nyár búcsút mondott!
Nem hiányoznak a nyár utolsó napjai
A ragyogó szemekkel és a kék éggel együtt?
Nem rettegsz a tél első napjaitól,
Most, hogy a nyár búcsút mondott?