Elveszve egymagamban
Valami valódit keresve
Milyen kegyetlen ki téve lenni
Mindannak, amit nem érinthetek meg, mégis érzem
Hogy jutottam ide?
Olyan kényelmetlen
Idegen vagyok ebben a testben
A világ egy csúf hely
Ez egy tény, amit a sors mutatott meg nekem
El kellett tűnnöm
Hogy minden elmúljon
Most közeleg a vég
És istenem, bár maradnál
Fáj, hisz a szívünk még most is össze van kapcsolódva
Egy halálos érintés, mely viszket, mégsem lehet megvakarni
Néha azt kivánom, bár elhomályosulna minden
Nem mehetek vissza
Most elvesztem egymagamban
Valami valódit keresve
Milyen kegyetlen ki téve lenni
Mindannak, amit nem érinthetek meg, mégis érzem
Elveszve egymagamban
Ők sosem fogják megérteni
Milyen tragikus arra gondolni
Hogy majdnem a kezeimben tartottam a világot
Egy fogságban lévő szépség királynő
Olyan érinthetetlen
A városban, amely kitagadott engem
A kedves fiúk végeznek utolsóként
Ez egy tény, amit ő mutatott meg nekem
Őt választotta, de jobb férfit érdemelne
Nem rozsdásodok be, mint a hazugok és sportolók
Fedezem a tétjeimet, hisz nem fájhat eljátszani
A legvégéig
Most elvesztem egymagamban
Valami valódit keresve
Milyen kegyetlen ki téve lenni
Mindannak, amit nem érinthetek meg, mégis érzem
Elveszve egymagamban
Ők sosem fogják megérteni
Milyen tragikus arra gondolni
Hogy majdnem a kezeimben tartottam a világot
Szóval mondd el a városnak odalent
Ahogy a halál elhatalmasodott
Te tehetetlenül nézted
Pokolba az elengedéssel
Mert, amikor havazik
Tőlem hull neked
Tőlem hull neked
Most elvesztem egymagamban
Valami valódit keresve
Milyen kegyetlen ki téve lenni
Mindannak, amit nem érinthetek meg, mégis érzem
Elveszve egymagamban
Ők sosem fogják megérteni
Milyen tragikus arra gondolni
Hogy majdnem a kezeimben tartottam a világot
Pokolba az elengedéssel
Mert, amikor havazik
Tőlem hull neked