Egy fiatalember sétált keresztül az erdőn
A tegezével és vadász íjával
Meghallotta egy fiatal lány énekét
És követte a hangot
Ott megtalálta a hajadont
Aki fűzfában lakik
Odakiáltott neki, mikor a lány odafigyelt
Egy vörös, mérges gombakörből
'Gyere velem, hajadonom
Gyere a fűzfaágyadból'
A lány higgadtan rápillantott
És csak megrázta a fejét
'Láss most engem, egy fénysugár a Holdtáncban
Láss most engem, nem hagyhatom el ezt a helyet
Hallj most engem, egy dal hangjai az erdőben
Ne kérj, hogy kövesselek'
Egy fiatalember sétált keresztül az erdőn
Egy virággal és zöld kabáttal
A szerelme haja olyan volt, mint a tűz
A szemei, mint a smaragd ragyogás
Szépségbe burkolózott
Annyira fiatal és annyira higgadt
Ott állt, a fűzfa alatt
És egy sárga virágot adott neki
'Lány, elraboltad a szívemet
Oh, a vőlegényed lennék'
A lányt azt mondta, sosem házasodna vele
Se közel, sem távol, sem hamar
'Láss most engem, egy fénysugár a Holdtáncban
Láss most engem, nem hagyhatom el ezt a helyet
Hallj most engem, egy dal hangjai az erdőben
Ne kérj, hogy kövesselek'
Egy fiatalember sétált keresztül az erdőn
Egy fejszével, mely olyan éles, mint egy kés
'El fogom vinni a zöldszemű tündért
És a feleségem lesz
Vele fogom felnevelni gyermekeimet
Vele fogom leélni az életemet'
A hajadon könnyezett, mikor meghallotta őt
Mikor azt mondta, kiszabadítja
Elővette a fejszét és arra használta
Hogy kivágja az ősi fáját
'Most a fűzfád kidőlt
Most már hozzám tartozol'
'Láss most engem, egy fénysugár a Holdtáncban
Láss most engem, nem hagyhatom el ezt a helyet
Hallj most engem, egy dal hangjai az erdőben
Ne kérj, hogy kövesselek'
A lány követte őt, ki az erdőből, majd összeesett a földön
A lábai sétáltak, de a zöld szülőföldjének távolsága miatt
Egy virággá változott, ami csak egy fényes estén virágzik
A férfi nem vihette el az erdőből, aminek ott kellett maradnia