The Undertaker's Daughter [Hungarian translation]

Egyszer volt, hol nem volt,

Egy messzi helyen

Volt egy pici város

Minek senki nem adott nevet

A város határán

Fűzfűk alá rejtve

Némán, mint a halál

Állt egy kis sírkert

A temetkezési vállalkozó leánya volt a legszépségesebb hajadon

Az édes, rózsaszínű orcájával és hosszú lenszőke hajával

Nap nap után, apja mesterségét kitanulta

Nap nap után, elbarangolt a sírokhoz

Egyedül a sarokban,

Ahova nem süt a fény,

Volt ott egy kőangyal,

Ki az égre tekintett.

Kezeit imára fonta

Lábai kosszal borítva

És rajta feküdvén

Egy tábla volt, mely oly' régi, mint az idő

A temetkezési vállalkozó leánya arra barangolt,

Az édes, rózsaszínű orcájával és hosszú lenszőke hajával

Ránézett a táblára, és azt gondolta, fura volt

Ránézett a táblára, és a sírfelirat eltűnt

Onnantól kezdve mindennap

A leány odament,

A sírhoz, rajta az angyallal,

A táblával, mely üres volt

Ott ülvén egymagában,

Ez szomorú, a leány gondolta

Soha, senki nem hozott virágot

Még ajándék sem volt

Egy nap a leány

Elment a tengerpartra

Játszott a homokban

Ahogy a nap parázslott

Míg ott keresett

A leány ráakadt

Egy oly gyönyörű kagylóra,

Gyöngyösre és kerekre

A temetkezési vállalkozó leánya tovább keresett

Az édes, rózsaszínű orcájával és hosszú lenszőke hajával

Azokból a bájos kagylókból többet akart

És többet akart, és ráadásul volt egy terve...

A temetkezési vállalkozó leánya volt a legszépségesebb hajadon

Az édes, rózsaszínű orcájával és hosszú lenszőke hajával

Egy ajándék a sírra, amelyen nem volt név sehol

Egy ajándék a sírra, ezek a fényes kagylók

A temetkezési vállalkozó leánya ott hagyta őket

Az édes, rózsaszínű orcájával és hosszú lenszőke hajával

De bár ez oly' rég volt, a lány már elment

A kagylók még mindig ragyogtak

A sír nem volt egyedül...

A sír nem volt egyedül...

A sít nem volt egyedül...