Elveszed az életem, de én is a tiéd
Elsütöd a muskétád, de átrontok rajtad én
Szóval, amikor a következő támadásra vársz
Nincs visszaút, jobb, ha helytállsz
Megszólal a kürt, a támadás kezdetét veszi
De ezen a csatatéren senki sem fog nyerni
Fanyar füstnek és lovak leheletének szaga
Ahogy fejest ugrok a biztos halálba
A ló izzad, túlteng bennünk a félelem
Rémisztően dörögnek az orosz fegyverek
És amint vágtatunk az emberi sorfalig
Fájdalomtól üvöltenek társaim
Átmegyünk a földön fekvő holtakon
És az oroszok lőnek még egy sorozatot
Oly közel, mégis oly messze vagyunk
A következő csatáig életben nem maradunk
Elég közel kerülünk a harchoz
Amikor egy orosz rám céloz
Meghúzza a ravaszt és érzem az ütést
A lovamat leteríti a lövés
És ahogy fekszem ott, az eget nézve
A torkom száraz és testemet nem érzem
És ahogy fekszem egyedül és elfelejtve
Könny nélkül engedem el utolsó leheletem