Elveszed az életem, de én is elveszem a tiéd.
Muskétáddal tüzelsz, de én keresztül rontok rajtad.
Amikor a következő támadást várod,
Jobb, ha fölkészülsz, mert nincs visszaút.
A kürt hangja szól, és elkezdődik a roham.
De ezen a csatatéren senki nem győzhet.
A füst csípős szaga, és a lovak lehelete,
Ahogy fejest ugrok a biztos halálba.
A ló izzad, félelemmel telve rohanunk.
Az orosz fegyverek félelmetesen dörögnek.
És ahogy száguldva megközelítjük az emberi sorfalat,
Hallom bajtársaim fájdalomüvöltését.
Botladozunk a földön fekvő testekben,
Amint az orosz fegyverek újabb sorozatot lőnek.
Oly közel jutottunk, és oly messzire,
Nem éljük meg, hogy még egy napot harcoljunk.
Közel vagyunk, harcra fel.
Amikor egy orosz célba kap.
Meghúzza a ravaszt és érzem az ütést.
A lövéstől a ló kibukik alólam.
És ahogy fekszem, az eget bámulva,
Testem elzsibbadt, és a torkom kiszárad.
Amint ott fekszem, egyedül, elhagyatottan
Egy könnycsepp nélkül lehelem ki búcsú sóhajom.