The Sound of Silence [Hungarian translation]

Üdv sötétség, régi barátom

Újra eljöttem hogy beszéljek veled

Mert a látomás csendesen tova tűnik

De itthagyta magvait míg álmodtam

És a látomás amit az elmémbe ültetett

Megmaradt

a csend hangjában

Nyugtalan álomban magamban jártam

a macskaköves sikátorokat

az utcalámpa dicsfénye alatt

A hidegben és nedvességben felhajtottam gallérom

Amikor a szemeimbe döfött a neonfény sugara

ami széthasította az éjt

És megérintette a csend hangját

És a tiszta fényben láttam

tízezernyi embert, talán többet

Emberek beszéltek szó nélkül

Emberek hallgattak hallás nélkül

Emberek dalokat írtak melyeket sohasem osztott hang

Senki sem merte

felkavarni a csend hangját

"Ostobák" mondtam "Hát nem tudjátok

hogy a csend mint rák növekszik.

Halld szavaim amikre taníthatlak

vedd a kezem és talán elérhetlek"

De szavaim mint néma esőcseppek hullottak

és visszhangoztak a csend kútjában

És az emberek hajlongtak és imádkoztak

általuk teremtett neon-istenük előtt

És a jel felvillantotta intését

szavakban amiket formált

És a jel szólt "A próféták szavai

földalattik falára és bérházak udvarára vannak írva

és suttogva a csend hangjában"